”Az Oszmán Birodalom által való elnyomás nem tekinthető Magyarország virágkornak.”/”Osmanska ockupationen i Ungern ses inte som en av landets blomstringsperioder”

Artikeln ”Osmanska ockupationen i Ungern ses inte som en av landets blomstringsperioder” publicerat i Sydsvenskan den 17 oktober är ett  Svar från Ambassadör Lilla Makkay till artikeln skriven av Ingmar Karlsson: ”Orbán den historielöse” publicerat i Sydsvenskan den 4 oktober 2016.

Nedan följer de ungerska översättningarna av ambassadörens artikel. Längst ner på sidan anges källor och länkarna till båda artiklarna på svenska. Som sista ordet skrev Ingmar Karlsson ett ”Direkt Svar” till ambassadörens inlägg, vilket dock också innehåller faktafel.

Ingmar Karlsson az utolsó szó jogán írt egy rövid választ Makkay Lilla nagykövet cikkére, sajnos abban is ténybeli hibák találhatóak.

Köszönet a cikk fordításáért Magyarország stockholmi nagykövetségének.


 A Sydsvenskan október 4-i számának kulturális rovatában Ingmar Karlsson történelmi érvekkel próbálta meg alátámasztani a Magyarország és Orbán Viktor menekültpolitikájával kapcsolatos kritikáját. Azt, hogy napjaink döntéshozói figyelembe vegyék a történelmi tanulságokat, csak üdvözölni tudjuk. Az ugyanakkor kétséges, hogy a hiányos történelmi tudás helyes következtetések levonását eredményezi-e. Hadd mutassak rá a cikkben szereplő néhány félreértésre.

A XVI. században Magyarország középső részét meghódító Oszmán Birodalom nem a protestantizmust védő hatalomként lépett fel, hanem saját nagyhatalmi céljai érdekében használta ki az európai hatalmak között feszülő ellentéteket. A szultánok szívesen együttműködtek a katolikus Franciaországgal azért, hogy szembe szálljanak fő ellenségükkel, a szintén katolikus Habsburg Birodalommal, érdekeik pedig Magyarországon csaptak össze. A XVI. század közepén Magyarországot felosztották. A nyugati és az északi országrész a Habsburg Birodalom fennhatósága alá került, az ország középső részét az Oszmán Birodalomhoz csatolták, míg az Erdélyben található keleti provincia némi függetlenséget élvező, magyar fejedelmek által vezetett török vazallus állammá vált.

A török vezetést Magyarországon nem érdekelte a vallás, fő motivációjuk ugyanis az volt, hogy a lehető legtöbb vám- és adóbevételt, valamint katonai élőerőt kényszerítsenek ki az országból. A helyi lakosságot jelentősen megterhelték az adók, a hadsereg élelmezése és az, hogy rengetek gyereket elraboltak, majd janicsárokká képezték ki őket. A 145 éven át tartó oszmán elnyomásra Magyarországon nem úgy tekintenek, mint az ország felvirágzásának időszakára, még akkor sem, ha a fennálló hatalmi vákuumnak köszönhetően ekkor új vallási áramlatok tudtak gyökeret verni. Magyarország középső része elnéptelenedett, a folyamatos háború rengeteg áldozatot követelt, a lakosság egy része pedig rabszolgasorba került az Oszmán Birodalomban. Egy három részre szakadt országban az ellenreformáció nem tudta kiirtani a protestantizmust, így a vallási sokszínűség megmaradt.

Miután a törököket a XVII. század végén kiüzték Magyarországról, az ország a Habsburg Birodalom irányítása alá került. A magyar vezetők fő céljává ezt követően az ország függetlenségéért való harc vált. Még akkor is, ha katolikusok voltak, mint például II. Rákóczi Ferenc fejedelem, akiről Ingmar Karlsson tévesen állitja, hogy protestáns volt. A fejedelem élete végéig katolikusként élt és egy Habsburgok ellen elveszített szabadságharcot követően Törökországba került, ahol később meghalt.

Magyarország őrzi és ápolja összetett kulturális örökségét, amelynek olyan török elemei is vannak, mint az országban található minaretek, fürdők vagy a gasztronómiában lévő lenyomatok. Olyan törökök számára állítottunk emlékműveket, akik az oszmán időkben a birodalom európai határainak kiterjesztéséért harcoltak. Buda utolsó török helytartója, Abdurrahmán pasa sírja és II. Szulejmán szultán nemrég emelt szobra a Törökország és Magyarország közötti különleges kapcsolatról tanúskodik, amelyet a két ország közötti intenzív politikai párbeszéd is alátámaszt. Ennek azonban semmi köze az egyes vezetők vallási hovatartozásához.”

Lilla Makkay
Magyarország stockholmi nagykövete

INGMAR KARLSSON – svéd közgazdász, 1962-ben kezdte svéd diplomata pályafutását, Isztambulban főkonzul volt 1996–2001.

Källa/Forrás: http://www.sydsvenskan.se/2016-10-17/osmanska-riket-skyddade-inte-ungerns-protestanter

Ingmar Karlsson válasza Makkay Lilla nagykövetnek.

Makkay nagykövet teljesen figyelmen kívül hagyja azt, amiről a cikkem szól: Orbán az idegenellenes és iszlamofób retorikáját és politikáját arra építi, hogy Európát a pusztulástól kellett megmenteni 1683-ban, Bécs török ostroma visszaverésekor. Ez az tézis hajtja Orbánt, annak dacára, hogy a kálvinista ősei a törökök oldalán harcoltak és a magyar kálvinista Thököly Imre ösztönzője volt a támadásnak.  A nagykövet hivatkozása a szabadságharcos Rákóczi katolikus voltára, ezt a retorikát még nevetségesebbé teszi.

(szerk. megj. –  https://global.britannica.com/biography/Ferenc-Rakoczi-I)

Amikor a nagykövet Törökország és Magyarország közötti, a történelem során kialakult különleges kapcsolatot említi, egy másik tényt is elhallgat. Sorozatos sikertelen kísérletek után, hódító Mehmet 1453-ban meghódította a keresztény Konstantinápolyt, ezt annak a magyar ágyúöntőnek köszönhetően, aki önkéntesen ment és szegődött el ágyúöntőnek Bizáncba, és olyan kiváló ágyúkat öntött, melyeknek segítségével le tudták rombolni a vár falait. A neve (Macar) Orbán volt. (Macar=magyar – szerz. megj.)

INGMAR KARLSSON
korábbi főkonzúl Isztambulban



Debatt: ”Osmanska ockupationen i Ungern ses inte som en av landets blomstringsperioder” av Lilla Makkay, Ungerns ambassadör, Stockholm

I en artikel på kultursidan den 4 oktober försökte Ingmar Karlsson understödja sin kritik mot Ungerns och premiärministern Viktor Orbáns flyktingpolitik med historiska argument. Att dagens beslutsfattare tar historiens lärdomar i beaktande kan man bara rekommendera. Samtidigt är det ytterst tveksamt huruvida felaktig historisk kunskap ger upphov till rätt slutsats. Låt mig påpeka några missuppfattningar i artikeln.

Det osmanska riket, som under 1500-talet erövrat den centrala delen av Ungern, var ingen skyddsmakt åt protestantismen, utan utnyttjade motsättningarna mellan Europas makter för sina stormaktspolitiska syften. Sultanerna samarbetade gärna med det katolska Frankrike för att bekämpa sin huvudfiende, det likaledes katolska habsburgska riket, och det var i Ungern som konfliktlinjen gick. I mitten av 1500-talet delades Ungern upp. Västra och norra delen kom under det habsburgska imperiet, den centrala delen infogades i det osmanska riket och de östra provinserna i Transsylvanien blev en turkisk vasallstat med viss självständighet under ungerska furstars ledning.
Den turkiska administrationen i Ungern var inte intresserad av religion, tanken var att tvinga ut så mycket tull- och skatteintäkter och soldatstyrka som möjligt. Lokalbefolkningen drabbades hårt av skatterna, plikten att utfodra armén samt av att barn rövades bort och utbildades till slavsoldater, så kallade janitsjarer. Den 145 år långa osmanska ockupationen i Ungern ses inte som en av landets blomstringsperioder, även om nya religiösa strömningar fick slå rot i det maktpolitiska vakuum som skapats. Den centrala delen av Ungern avfolkades, ständiga krig krävde många offer och en del av befolkningen blev slavar i det osmanska riket. I ett tredelat land kunde inte motreformationen utrota protestantismen och den religiösa mångfalden överlevde.
Efter att det turkiska herraväldet i Ungern störtats i slutet av 1600-talet tog det österrikiska habsburgska riket över landets styre. De ungerska ledarnas huvudmål framöver blev att kämpa för sitt lands självständighet. Även om de var katoliker som till exempel fursten Ferenc II Rákóczi, som Ingmar Karlsson felaktigt påstår var protestant. Fursten var katolik livet ut och efter en förlorad frihetskamp mot habsburgarna hamnade han i Turkiet och dog där.
Ungern tar vara på sitt mångfasetterade kulturarv, som också har turkiska inslag som minareter, bad och spår i matkulturen. Vi har minnesmonument över turkar som under den osmanska tiden kämpat för att utvidga imperiets gränser i Europa. Budas siste turkiska ståthållare pasha Abdurrahmans grav och sultan Süleyman II:s nyligen resta staty vittnar om ett speciellt band mellan Turkiet och Ungern som också tar sig uttryck i en intensiv politisk dialog mellan de båda länderna. Men det har inget att göra med enstaka ledares eventuella religionstillhörighet.

LILLA MAKKAY
Ungerns ambassadör, Stockholm

SVAR DIREKT:
Ambassadör Makkay förbigår helt vad min artikel handlade om: att Orbán bygger sin främlingsfientliga och islamofobiska retorik och politik på att Europa skulle ha räddats från undergång när den turkiska belägringen av Wien slogs tillbaka 1683. Denna tes driver Orban trots att hans kalvinistiska förfäder stred på turkarnas sida och att den ungerske kalvinistiske ledaren Imre Thököly var pådrivande i attacken. Ambassadörens påpekande att frihetshjälten Rákóczi var katolik gör ju denna retorik än mer befängd.
När hon talar om speciella band mellan Ungern och Turkiet genom historien förtiger hon också ett annat faktum. När Mehmet erövraren efter många misslyckade försök erövrade det kristna Konstantinopel 1453 var det tack vare den hjälp han fick av en ungersk vapenexpert som ställt sina tjänster till förfogande och tillverkat en superkanon som kunde skjuta sönder fästningsmurarna.
Han hette Orbán.

INGMAR KARLSSON
tidigare generalkonsul i Istanbul

Läs mer: Orbán den historielöse
Läs mer: Kritiska röster tystas i Ungern

Annonser